Orbán népe - 4 way split

by Youth Violence

/
1.
2.
3.
00:56
4.
5.
6.

credits

released February 24, 2015

Recorded by Toto // Raw Sound Studio
Cover art by Kobera (of Diskobra)
To be released by Permaculture Records
www.facebook.com/permaculturerecords

tags

license

all rights reserved

about

Youth Violence Szombathely, Hungary

Maci - gitár
Harald - basszus
Börzsi - dob
Gerti - ének

contact / help

Contact Youth Violence

Streaming and
Download help

Track Name: Szabadságunk partjai
Szabadságunk partjai

Bármit megtehetek, határok őrök nélkül
Nincsen kínzó vágy, tiltás kényszeréből
Szabadságunk partjai egymástól túl messze
A lassú víz már nem tölti ki a medret
Az új gátak csak a szemetet duzzasztják
Agyamban az igényt fájdalom nélkül írtják
Bármit megtehetnek, tűrjük is szó nélkül
A kötél feszül

___________________________________________________


The shores of our freedom

I can do anything, borders without control
No torturing desires resulting from the constrains of prohibition
The distance between our shores of freedom is too vast
The slowly flowing water doesn’t fill the sea bed
Only your eyes are swollen from the new dams
The need is eradicated painlessly from my brain
They can do anything, we silently tolerate
Straining the rope
Track Name: Értelmiség nevelődik
Értelmiség nevelődik

Tedd a pinádhoz a telefont, az agyad már terméketlen
Már csak pár év kell, hogy a méhed is az legyen
Értelmiség nevelődik rájuk támaszkodhatunk
Az országot építik majd fáradhatatlanul
Nem merek tőlük kérdezni telefont simogatnak
Nem vagyok más 7 col nélkül csak egy paraszt
Minek is nézzétek ezt az elbaszott országot?
Holnap nekem parancsoltok, a kurva anyátok
Kezeitek közül a lényeg kifolyik
Szemembe hullanak drága hamvai

________________________________________________


Educating intellectuals

Put your cell phone to your vagina, your brain is unproductive
Only a few years and your womb will be infertile too
We can rely on the educated intellectuals
They will painstakingly build the country
Caressing their cell phone, I’m afraid to ask them
I’m nothing but a peasant,
Without a 7 inch cell phone
Why should you bother watching this fucked up country?
Tomorrow you will command me
The essence seeping through your hands
Their ashes falling in my eye
Track Name: Vakfolt
Vakfolt

Vakfolt az emlékezésben
Élet kádár kockák erdeiben
Az elmúlt évtizedek mára kerültek elég távol
Hogy torzulás nélkül nézzek vissza
Arra, ami az embert marja
A megalázás szégyenét próbálom felejteni
A meg nem éltet lényemből törölni
Minden kicsinyes tettem pofámba dörgöli

_________________________________________


Blind Spots

Blind spots in remembrance
Life amongst the forest of Hungarian cubes
Only now have the past decades gotten far enough
To look back on past irritations without distortion
I try to forget the shame of humiliation
Erasing memories that have never been experienced
Every petty deed I’ve done will be reproached
Track Name: Örökölt emlék
Örökölt emlék

A városban sétálva egy öreg szólt hozzám
Válaszom közönyös, szavaim sánták
Csak később kérdeztem magamtól miért?
24 megélt szabad év után még mindig félünk
Álarcok mögött konfliktus nélkül velőig égtünk
Ezen a népen már önmaga sem segít
A néma közöny mindenkit melegít
Örökölt emlék fogja be a szám

________________________________________________


Inherited memory

Walking in the city, an old man spoke to me
My answer apathetic, my words weightless
Only later I asked myself: Why?
After having lived 24 years in freedom, we are still afraid
Behind disguise, avoiding conflict, burned out
Even the nation neglects itself
The silent apathy keeps everyone warm
An inherited memory shuts my mouth
Track Name: Magamat megváltva
Magamat megváltva

Minden nap látom az út amit taposok
Biztos magányba vezet
Nyújtom az enyémet itt
Csak visszalöknek a kezek
Elindulni és feladni az árral békében úszni
Mérhető-e ahhoz hogy az út végén egyedül rogyok össze?
Egyedül, de magamat megváltva rogyok össze?
A felismerés súlya húz a magányba
Elkerülhetetlen biztos összeomlásba

___________________________________________________


Redemption of self

I see every day that the road I walk
Leads to certain solitude
I offer what is mine
But the hands push me back
Starting and giving up, floating with the stream
Can it be compared to collapsing alone at the end of my road?
Falling to the ground alone, but redeeming myself?
The weight of recognition drags me into solitude
Into the inevitable, certain collapse