Szabadságunk partjai Bármit megtehetek, határok őrök nélkül Nincsen kínzó vágy, tiltás kényszeréből Szabadságunk partjai egymástól túl messze A lassú víz már nem tölti ki a medret Az új gátak csak a szemetet duzzasztják Agyamban az igényt fájdalom nélkül írtják Bármit megtehetnek, tűrjük is szó nélkül A kötél feszül ___________________________________________________ The shores of our freedom I can do anything, borders without control No torturing desires resulting from the constrains of prohibition The distance between our shores of freedom is too vast The slowly flowing water doesn’t fill the sea bed Only your eyes are swollen from the new dams The need is eradicated painlessly from my brain They can do anything, we silently tolerate Straining the rope

Értelmiség nevelődik Tedd a pinádhoz a telefont, az agyad már terméketlen Már csak pár év kell, hogy a méhed is az legyen Értelmiség nevelődik rájuk támaszkodhatunk Az országot építik majd fáradhatatlanul Nem merek tőlük kérdezni telefont simogatnak Nem vagyok más 7 col nélkül csak egy paraszt Minek is nézzétek ezt az elbaszott országot? Holnap nekem parancsoltok, a kurva anyátok Kezeitek közül a lényeg kifolyik Szemembe hullanak drága hamvai ________________________________________________ Educating intellectuals Put your cell phone to your vagina, your brain is unproductive Only a few years and your womb will be infertile too We can rely on the educated intellectuals They will painstakingly build the country Caressing their cell phone, I’m afraid to ask them I’m nothing but a peasant, Without a 7 inch cell phone Why should you bother watching this fucked up country? Tomorrow you will command me The essence seeping through your hands Their ashes falling in my eye

Vakfolt Vakfolt az emlékezésben Élet kádár kockák erdeiben Az elmúlt évtizedek mára kerültek elég távol Hogy torzulás nélkül nézzek vissza Arra, ami az embert marja A megalázás szégyenét próbálom felejteni A meg nem éltet lényemből törölni Minden kicsinyes tettem pofámba dörgöli _________________________________________ Blind Spots Blind spots in remembrance Life amongst the forest of Hungarian cubes Only now have the past decades gotten far enough To look back on past irritations without distortion I try to forget the shame of humiliation Erasing memories that have never been experienced Every petty deed I’ve done will be reproached

Örökölt emlék A városban sétálva egy öreg szólt hozzám Válaszom közönyös, szavaim sánták Csak később kérdeztem magamtól miért? 24 megélt szabad év után még mindig félünk Álarcok mögött konfliktus nélkül velőig égtünk Ezen a népen már önmaga sem segít A néma közöny mindenkit melegít Örökölt emlék fogja be a szám ________________________________________________ Inherited memory Walking in the city, an old man spoke to me My answer apathetic, my words weightless Only later I asked myself: Why? After having lived 24 years in freedom, we are still afraid Behind disguise, avoiding conflict, burned out Even the nation neglects itself The silent apathy keeps everyone warm An inherited memory shuts my mouth

Magamat megváltva Minden nap látom az út amit taposok Biztos magányba vezet Nyújtom az enyémet itt Csak visszalöknek a kezek Elindulni és feladni az árral békében úszni Mérhető-e ahhoz hogy az út végén egyedül rogyok össze? Egyedül, de magamat megváltva rogyok össze? A felismerés súlya húz a magányba Elkerülhetetlen biztos összeomlásba ___________________________________________________ Redemption of self I see every day that the road I walk Leads to certain solitude I offer what is mine But the hands push me back Starting and giving up, floating with the stream Can it be compared to collapsing alone at the end of my road? Falling to the ground alone, but redeeming myself? The weight of recognition drags me into solitude Into the inevitable, certain collapse